Otthoni kalózparti gyerekeknek: út a kincsig

Tartalom:

Egy üres papírlap vár arra, hogy térkép legyen belőle. Hová vezet majd a lakásban az utolsó nyom? Először válassza ki a kincs helyét, amelyet a gyerekek könnyen elérnek. Csak ezután jelölje ki az állomásokat, és készítse el a képes nyomokat. A dekoráció kijelölheti az útvonalat, az asztal pedig pihenőhelyként szolgálhat. Így három külön előkészület helyett egyetlen játék születik.

Először válassza ki a kincs helyét

Jelöljön ki célként egy pontos helyet, például a könyvszekrény melletti sarkot, ahol a keresés a doboz kinyitásával ér véget. A „valahol a nappaliban” túl bizonytalan az utolsó nyomhoz. Úgy válassza ki a helyet, hogy a gyerekek a bútorok elmozdítása vagy a játékhoz nem tartozó holmik átkutatása nélkül elérjék a dobozt. Gondoljon arra a pillanatra is, amikor kinyitják: elférnek majd körülötte, vagy a székek között kell tolonganiuk? Egy kisebb lakásban egy könnyen megközelíthető sarok jobb választás, mint egy ötletes rejtekhely.

A könyvszekrény melletti dobozba minden gyereknek tehet egy papírból készült kalózoklevelet, valamint saját kezűleg rajzolt érméket. A kincs lehet közösen felfedezett meglepetés, nem kell feltétlenül vásárolni hozzá. Ha szeretné, hogy mindenki emléket vihessen haza, készítsen mindenkinek saját oklevelet; az érmék a közös kincs részei maradhatnak.

Ha konkrét tárgyakat vagy vásárolt termékeket is tesz bele, az érkező gyerekekhez igazodva válassza ki, és személyesen ellenőrizze mindegyiket. A kalózos motívum önmagában semmit sem mond arról, hogy megfelelő-e számukra. Ha már megvan a célpont, összeállíthatja hozzá az utat az otthonában valóban megtalálható helyekből.

Egy szülő a könyvszekrény mellé helyezi a papírkincset rejtő dobozt

Olyan helyekből állítsa össze az útvonalat, amelyek valóban megtalálhatók otthonában

A kincs helyétől visszafelé gondolja végig az utat egészen a rajtig. Jegyezzen fel néhány könnyen felismerhető pontot, amely már megtalálható otthonában, majd rendezze őket abba a sorrendbe, ahogyan a gyerekek végighaladnak rajtuk. Nem kell csak azért állomást beiktatnia, hogy az útvonal egy másik szobába is elvezessen.

Ha a doboz a könyvszekrény mellett várja a gyerekeket, a játék kezdődhet az asztalnál, folytatódhat a polcnál, majd a kanapénál. Az ilyen útvonal egyetlen szobában is működik: a gyerekek különböző helyek között mozognak, anélkül hogy kerülőt tennének az egész lakáson át. Ha azonban a polc közvetlenül a könyvszekrény mellett áll, a kanapé pedig mindkettőtől messze van, igazítsa a sorrendet a saját berendezéséhez. Az útvonalnak az Ön otthonában kell működnie, nem a mintatervet kell másolnia.

Minden továbblépésnél képzelje maga elé az egész csoportot. Eljutnak a gyerekek a következő ponthoz anélkül, hogy székeket kellene kerülgetniük, vagy vissza kellene menniük egy szűk átjárón? Egyértelmű, hol kell megállniuk, vagy két hasonló polc is van a szobában? Ha egy helyszín bizonytalanságot okoz, cserélje le egy jellegzetesebb pontra, vagy hagyja ki.

Ha az asztalra finomságokat is készít, az otthoni parti desszertasztalának megtervezésekor számoljon azzal is, hol gyűlnek össze a gyerekek a rajtnál. Ha nincs elég hely az asztalnál, indítsa a játékot mellette. Az állomások sorrendje most alapul szolgál az egyes nyomokhoz.

Egy szülő képes nyomot készít a kanapéhoz

Rajzoljon térképet és olyan nyomokat, amelyekhez nem kell tudni olvasni

Minden állomáshoz válasszon egy képet egy olyan tárgyról, amely ott valóban látható. A polchoz illik egy könyv, a kanapéhoz egy párna; az asztalnál egy szék lehet a jel. Nem a rajz szépsége számít, hanem az, hogy a gyerekek ne keverjék össze a helyeket. Ha több polc is van otthon, adjon hozzá egy részletet, amelyről felismerik a megfelelőt, például egy valóban rajta lévő könyv színét. A kincset rejtő könyvszekrényt másképp rajzolja le, mint a játék elején szereplő polcot.

Készítsen a képekből kártyákat, minden továbbhaladáshoz egyet. A rajtnál tegye le a könyv képét: ennek alapján a gyerekek a polchoz mennek. Ott egy párna képe várja őket, amely a kanapéhoz irányítja őket. A kanapénál lévő képnek ezután a következő helyre kell mutatnia, nem ismét a kanapéra. A nyomon mindig a következő állomás szerepeljen, ne az, ahol a gyerekek megtalálták. Nincs szükség szövegre; ha a rajz nem elég, egy felnőtt mondhat egy konkrét mondatot, például: „Keressétek meg a kék könyves polcot”, ha a kiválasztott polcon valóban van ilyen könyv.

Amikor elkészültek a kártyák, vázolja fel egy papírra a kincses térképet. Csak az útvonal pontjait jelölje rajta: az asztalnál lévő rajtot, a polcot, a kanapét és a könyvszekrény melletti célt. Rendezze el őket nagyjából annak megfelelően, hol találhatók, majd a játék sorrendjében kösse össze őket nyilakkal; pontos alaprajzra és az összes bútor lerajzolására nincs szükség. A térképen ismételje meg a kártyák képeit: a polcnál ugyanazt a könyvet, a kanapénál ugyanazt a párnát. A célhoz használjon eltérő jelet, például egy dobozt a könyvszekrény mellett. Az útvonalon kívüli helyeket ne rajzolja be, nehogy további állomásoknak tűnjenek.

A térkép az egész útvonalat mutatja, a kártya mindig csak a legközelebbi lépést. Minden megtalált nyomnál megmutathatja a gyerekeknek a térképen, hogy éppen hol járnak. Ugyanezekkel a jelekkel később a szoba helyszíneit is megjelölheti.

A dekoráció ne csak díszítse a szobát, hanem jelölje is az utat

A polcnál, ahová a könyv képe vezeti a gyerekeket, lóghat egy papírzászló, rajta ugyanazzal a könyvvel. Ez megerősíti, hogy a megfelelő helyet találták meg; a párnás kártyát, amely a kanapéhoz irányítja őket, hagyja mellette külön nyomként. A zászló a helyet jelöli, a kártya a következő lépést mutatja.

A saját készítésű kalózdekorációhoz elég kivágni néhány papírzászlót, és rárajzolni a térkép jeleit. Helyezze mindegyiket a megtervezett állomáshoz úgy, hogy ne takarja el a nyomot. A zászló kerülhet a polc oldalára, a kártya pedig mellette egy jól látható helyre. A szoba más sarkait ne jelölje ugyanilyen képekkel: újabb állomásoknak tűnhetnének. Ha az útvonalon kívüli teret is díszítené, próbáljon ki papírhullámokat a térkép jelei nélkül.

Ha gyerekek kalózpartijára szóló meghívót készít, ráteheti például ugyanezt a könyves zászlót. Egyetlen közös motívum újabb térkép rajzolása nélkül is jelzi, mire számíthatnak a gyerekek. A megjelölt állomás a nyom mellett rövid feladatot is kínálhat.

Egy kisgyerek a polcnál felfedi a kanapéhoz vezető képes nyomot

Kapcsoljon egy rövid kalózfeladatot közvetlenül a nyomhoz

Az állomáson egy apró feladat várhatja a gyerekeket, amely után megkapják a következő nyomot. Olyat válasszon, amelyet helyben el lehet végezni, anélkül hogy egy újabb játék kedvéért máshová kellene menniük. Nem kell minden nyomhoz feladatot adni; van, ahol a gyerekek egyszerűen felveszik a kártyát, és továbbmennek.

A polcnál hagyja a párnás kártyát a zászló mellett. A sarkát részben letakarhatja egy papírhorgony, rajta egy könyv képével. A gyerekek megtalálják a horgonyt, a képét a zászlón lévő ugyanolyan könyvhöz illesztik, és felfedik a kanapéhoz vezető nyomot. Ha több gyerek vesz részt a keresésben, egyikük keresheti a horgonyt, egy másik összehasonlíthatja a jeleket, a többiek pedig megmutathatják a párna képét.

Egy másik állomáson a gyerekek megkereshetnek egy kijelölt képet az előkészített papírlapok között, párosíthatnak két azonos jelet, vagy közösen kirakhatnak egy képet papírdarabokból. A következő nyom legyen előkészítve a feladat mellett, hogy rögtön odaadhassa. Ha a gyerekek még nem olvasnak, mondja el hangosan a feladatot; a kép kirakásakor megmutathatja, melyik darab hová illik.

Ha a feladat nem egyértelmű a csoport számára, vagy feltartja őket, nyugodtan adja oda a következő nyomot akkor is, ha nem fejezték be. A keresés minden rejtvény megoldása nélkül is folytatódhat.

Egy gyerek falatozik az asztalnál az otthoni kincskeresés közben

Iktassa be a falatozást pihenőként az útvonalba

A kanapénál lévő állomás után a szék képe egy újabb rejtekhely helyett az asztalhoz vezetheti a gyerekeket. Az asztal „kalózkikötővé” alakul: bár a keresés ott kezdődött, a gyerekek most visszatérnek, hogy leüljenek és falatozzanak. Ha már megrajzolta a térképet, egészítse ki az asztalhoz való visszatéréssel és az onnan induló folytatással is.

A kikötőre az útvonal pihenőjeként tekintsen, ne evés közbeni feladatként. A következő képes nyomot hagyja egy borítékban az asztal szélén, az előkészített ételektől távol, és csak a falatozás után mutassa meg. Ha érkezéskor megkapnák, rögtön tovább is szaladhatnának. Így egyértelmű lesz, honnan folytatódik a játék a szünet után.

Arról, mi kerüljön az asztalra, csak azután döntsön, hogy megkérdezte a meghívott gyerekek szüleit: gyermekeiknek vannak-e étrendi korlátozásaik, vagy kerülniük kell-e bizonyos ételeket? A válaszok alapján módosítsa az alapanyagokat és a harapnivalók választékát is. A gyümölcsöt és a kis szendvicseket se tekintse automatikusan mindenki számára megfelelő választásnak; egy játékos ételnév nem indok arra, hogy figyelmen kívül hagyja az összetevőket.

A kalózhangulatot egy papírból készült „Kikötő” felirat, egy hajórajz vagy az ételek kártyákra írt neve is megteremtheti. Ha a kiválasztott alapanyagok megfelelnek a gyerekeknek, a gyümölcsdarabokat szigetekként, a kis szendvicseket pedig tutajokként rendezheti el a tányéron. Ha a szülők válaszai alapján más ételt választ, a motívum csak az asztaldíszen jelenjen meg. Így a szünet különleges menü nélkül is illeszkedik a kincskereséshez.

A parti előtt járja végig az útvonalat az első nyomtól a kincsig

Kezdje ott, ahol a gyerekek az első nyommal állnak majd, és járja végig az utat abban a sorrendben, ahogyan fel kell fedezniük. Vigye magával a térképet, minden állomáson keresse meg az előkészített kártyát, és aszerint haladjon, amit mutat – ne hagyatkozzon arra, hogy már ismeri az utat. Álljon meg az asztalnál is, majd a képzeletbeli szünet után próbáljon továbbmenni egészen a kincsig. Ha ehhez saját magyarázatára van szüksége, derítse ki, mi hiányzik a nyomból.

Minden lépésnél figyelje meg, hogy a kép egyértelmű helyre mutat-e, és elérhető-e a nyom a dolgok elmozdítása nélkül. Ha két hasonló lámpa van a lakásban, cserélje le a lámpás nyomot az útvonal egyik konkrét polcának képére, a folytatást mutató kártyát pedig tegye át oda. Győződjön meg arról is, hogy a falatozás után egyértelmű-e, honnan folytatódik a játék.

Ha a próba során keresgélnie kell a kártyát, tegye láthatóbb helyre. A nehezen használható állomást inkább hagyja ki, a nyomot pedig úgy módosítsa, hogy közvetlenül a következő ponthoz vezessen. Ezután járja végig még egyszer az útvonalat az elejétől. A partira tartsa meg az egyszerűbb, már kipróbált útvonalat; további feladatokat már nem kell hozzáadni.